Aranykapu

Zuzmarás világ az asztalon...

Péntek este óta merengek ahányszor csak rátéved a szemem a konyhaasztalunk közepére. Ott áll ugyanis szép, kunkorgó réztartóban hófehér merített gyertyácskánk az apró, ugyancsak fehérrel borított lentermésekkel az oldalán.
Ahogy nézem és gyönyörködöm milyen bájos kis gyertyácska – merthát hiába ám a sok gyakorlat, mégiscsak minden alkotás egyszeri, megismételhetetlen és csodálatos – szóval ahogy nézegetem, pillantgatom egyszercsak észbekapok. Kinn is benn is tél van! Megvan mire hasonlít leginkább! És miért olyan bájos! Pedig annyira kézenfekvő, és még ráadásul beszélgettünk is az északi sarok jégtábláiról. Hát egy jégcsapra! Vagy egy zuzmarás sztalagmitra? Lehet hogy egy zuzmarás jégcsapretekre?!
Elvégre is teljesen mindegy. Így is, úgy is a kedvencünk lett. Ahogy ott áll a konyhasztalon, a kunkorgó réztartóban, büszkén és mégis kedvesen...
Ezt sem engedjük egyhamar a lángok martalékává lenni.